Bejelentkezés Regisztráció

Bejelentkezés

Tevékenységalapú költségszámítás

A termékek valóságos önköltsége pontosan nem állapítható meg, mert jelentős tömegű általános költségek csak feltételezett és változó szorosságú korrelációk alapján oszthatók fel az egyes termékek között. A probléma gyökere a vetítési alapban keresendő. Az alkalmazott vetítési alapok (bér, anyag, gépóra…) bármelyikének használata hibás eredmény kialakulásához vezet.

Mi a vetítési alap problémája?

  • Nem teremt szoros korrelációs kapcsolatot az általános költségek és a költségviselők között.
  • Nem tükrözi az erőforrások igénybevételét a termék előállítása során, ugyanis egyetlen vetítési alappal szétteríti az általános költségeket a költségviselők között, attól függetlenül, hogy az adott termék igénybe veszi-e (előállítása során) az általános költségeket kiváltó erőforrásokat vagy sem.
  • Végül a főbaj az, hogy az alkalmazott vetítési alapok általában mennyiségorientált jellegűek, azaz a költségviselők általános költségekkel való megterhelése a gyártott mennyiség függvényében történik. Ez oda vezet, hogy ha valamilyen termékből többet gyártunk az irreálisan nagyobb terhet visel az általános költségekből is. Meg kell jegyezni, hogy a mennyiségorientált jelleg önmagában még nem lenne probléma, hiszen egy nagyobb darabszám költségviselő képessége is nagyobb. A probléma abban van, hogy a mennyiségorientált jelleg mechanikusan, és differenciátlanul jelenik meg és eredményez sok esetben irreális költségeltolódást.


A „Tevékenységalapú költségszámítás” ezen problémák megoldásához kíván módszertani segítséget nyújtani, célul tűzve ki a termékek (szolgáltatások) önköltségének reálisabb meghatározását.

A számítás alapgondolata

  • Az általános költségeket csak olyan mértékben terheljük a termékekre, amilyen mértékben az általános költségeket kiváltó erőforrásokat azok igénybe is veszik.
  • Mivel az erőforrás igénybevétel a vetítési alapon keresztül kapcsolódik a termékhez, a különféle igénybevételeknek különféle vetítési alapjuk lehet.
  • Minél több vetítési alapra bontunk, annál pontosabb eredményt kapunk.

Módszertani lépések

  • Azonosítani kell általános költségek elemeit - műveletek (milyen költségelemekből tevődnek össze)
  • A műveleteket csoportosítani kell a aszerint, hogy az azonos vetítési alappal jellemezhetők kerüljenek egy csoportba - műveletcsoportok=tevékenységek
  • Meg kell határozni a tevékenységek költségtartalmát. A megállapítás helye = tevékenységközpontok. 
  • A tevékenységközpontok tevékenységköltségeit – a hozzárendelhető vetítési alappal – rá kell vetíteni a termékekre.